Mert a szívem a régi, de körülöttem már senki se érti.

- Ha megismernéd az igazi énemet, nagyot csalódnál.
- Akkor okozz nekem csalódást, (...) másképp tényleg nem tudnék lemondani rólad.

A szívemben még mindig téged hívlak. És akármennyire is fáj, nem adom fel, míg nem válaszolsz.

A szívemben tomboló érzések szerelemmé váltak.

A múlt szennyét elmossa az idő, és begyógyítja a szív sebeit, de így sem biztos, hogy képes leszel róluk beszélni.

Voltam már jó is, voltam már rossz,
Ismertek nagyon jól,
A tervek mások, célokat látok,
Nekem ez többről szól.

Én már láttam mindent, amit nem is hittem, mikor indultam...

Ha meghalok, hogyha majd nem leszek, akkor is itt leszek...hol vagy már?

Úgy fáj minden, amit látok, lehet túl sokat várok...

Rossz dolgok midig fognak történni életed során. Az emberek megbántanak, de ezt nem használhatod eszközül arra, hogy te is megbántsd őket.

Facebook kérlek ne kérdezd meg, hogy mi jár a fejemben, mert néha olyan dolgok járnak benne, amiket nem oszthatok meg.

Csak azért, mert a szemei nem könnyeznek, nem jelenti azt, hogy a szíve nem sír.

Amikor felnövök először egy kisfiút szeretnék, és aztán egy kislányt. Így a fiam majd leüti azokat a fiúkat, akik miatt a kislányom sír.

Jó vagyok, de nem egy angyal, követek el bűnt, de nem vagyok ördög. Csak egy kislány vagyok a nagyvilágban, aki próbál találni valakit, akit szerethet.

Néha úgy elegem van a világból, néha úgy eltűnnék pár évre, néha úgy érzem a tehetetlenség kényszerít térdre...

Azt hiszem, hogy amikor az emberrel rettenetes dolog történik, akkor vagy belehal, vagy megtanul valamit.

A szíved mélyén gyerek vagy és részeg.

Vannak az életünkben olyan események, amelyekről - miközben javában zajlanak még - tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: "szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!" Ne felejtsd el!... Ide vissza kell találnod, mindig!

Okkal mondtam, hogy boldogabb lennék egyedül. Nem azért, mert úgy gondoltam, egyedül boldogabb lehetnék. Azért, mert úgy gondoltam, ha szeretnék valakit, aztán szétmennénk, talán nem élném túl. Könnyebb egyedül lenni. Mert mi van, ha rájössz, hogy szükséged van a szeretetre, de nem kaphatod meg? Mi van, ha megszereted, és támaszkodsz rá? Mi van, ha erre alapozod az életed, és aztán minden szertefoszlik? Túlélhetsz ekkora fájdalmat?